Pályázatok

A Határtalanul program keretében 5 csodálatos napot töltöttünk a 7. osztály tanulóival Erdélyben, 2024. április 29. -május 3. között. Rengeteg helyen jártunk, megismerkedhettünk ott élő mesteremberekkel, kipróbálhattuk a sóvágást, a székelykapu faragását. Voltunk városnézésen, de a természeti kincsek felfedezésében is bővelkedett az utunk. Külön szerencsénk, hogy ott élő, helyi idegenvezető kalauzolt bennünket, így jobban átérezhettük az ottaniak örömeit, gondolkodásmódját, küzdelmeit. Hálásak vagyunk, hogy ezt a pár napot a határon túli magyar települések megismerésével tölthettük. A gyerekek naplót vezettek az utazásról, ebből szemezgettem.

Április 29. hétfő

Ma reggel hajnali 3 órakor keltem, ugyanis 4-kor indult a buszunk Mogyoród Fő teréről. Pár órás út után megálltunk a Királyhágónál, ami nagyon szép volt, majd Kolozsváron megnéztük Mátyás király szülőházát. Bementünk a templomba, majd fotózkodtunk a Mátyás-szobornál. Szidónia néni, az idegenvezető azt mondta, addig van magyarság Kolozsvárott, amíg a szobor áll. Tordára, a sóbányába utaztunk, ahol kb. 100 méter mélyre mentünk le. A falon a sót nem volt tanácsos megkóstolni, mert a régi fáklyák miatt korom rakódott a falakra, így a só nyalogatása hasfájást is okozhat. A sóbánya egyébként eszméletlenül szép volt!     ( Rózsa Viktória)

Április 30. kedd

Ma 7:30-kor keltem. Gyors reggeli és indulás. Korondon a sóvágónál kezdtünk, lehetőségünk volt betekinteni a színfalak mögé, s meghallgatni egy kiselőadást. A kész termékekből a helyszínen lehetett vásárolni. A második úticélunk Parajd, a sóbánya volt. Sok lépcsőzés után lent találtuk magunkat egy barlangvárosban. Az emberek piknikeztek, tollasoztak, tornáztak, ebédeltek. Különös volt. Szovátára és a Medve-tóhoz buszoztunk. Miközben elnyaltunk egy fagyit, megtudtuk, hogy a tó egy kiterített medvebőrre hasonlít, innen kapta a nevét. Túráztunk egyet, megnéztük az iszapszemeket, és felmásztunk a kilátóra. Jött aztán még a sószoros, majd Korond. Itt vásárolhattunk is egy kicsit. Hazafele megálltunk Farkaslakán Tamási Áron sírjánál egy kis megemlékezés céljából. Tartalmas és izgalmas napot tudhatunk magunk mögött.   (Hevér Hanna)

Május 1. szerda

A reggeli készülődés és reggeli után Nyikómalomfalvára mentünk fafaragást nézni. Papp Jenő bácsi megmutatta a minták kifaragását, ki is lehetett próbálni. A fiúk egy igazi székelykaput is összeállítottak. Utána Székelyudvarhelyre mentünk. Megnéztük a magyarságot jelképező Vas székely szobrot és a Tamási Áron Gimnáziumot. Elvegyültünk a helyi emberekkel a parkban rendezett majálison, majd Szejkefürdőre utaztunk. Ez a hely a székelykapukról híres, a legrégebbi 1818-ból való. A Mini Erdély egy kiállítás, ahol szebbnél szebb makettépületet láthatsz, többek között Déváról, és a már említett Tamási Áron Gimnáziumról is. Este a szálláshelyen volt ismét medverisztás, de már nem annyira izgatott bennünket.    ( Nádas Anna, Sárközi Csilla)

Május 2. csütörtök

Ma reggel normál időben keltünk. Első úticélunk Csíksomlyó volt. Bementünk a kegytemplomba, majd felmentünk a „nyeregbe”, ahol pünkösdkor a búcsúi mise szokott lenni. Képeket csináltunk, meghallgattuk a régi székely himnuszt. Újra buszra szálltunk, és a Békás-szoroshoz mentünk. Ez volt a kedvencem, ilyen gyönyörűt nem tudom, hogy láttam-e már. A sok szikla, a fák, hogy minden zöld volt, a víz! Oda vagyok az egészért! A mai utolsó megállónk a Gyilkos-tó volt, régebben sokkal több fa volt a tóban állítólag, de nekem így is nagyon tetszett.  (Sárközi Csilla)

Május 3. péntek

Ma reggel 6-kor keltünk, mert 8-ra jött értünk a busz. Nagy nehezen föl bírtunk kelni, de a bőröndöt összehúzni kész rémálom volt. Voltak, akiknek még az is belefért, hogy 7-kor lefilmezzék a ház előtt elvonuló marhacsordát. A busszal Segesvár felé vettük az irányt. Itt körbejártuk a várat, felmásztunk a diáklépcsőn, és megálltunk Petőfi szobránál. A szobornál elszavaltuk a Füstbe ment terv című verset együtt, és raktunk a szoborhoz egy koszorút. Igazából nem a legjobb szobor ez, ami Petőfiről készült, de a hangulata semmihez sem fogható. Nyolc óra buszút következett hazáig. Többen aludtak, a fáradtság mindenkit legyűrt. Ám Mogyoródnál mindenki olyan sebesen ugrott ki a buszból, mint életében soha.    (Zombor Henrietta)

PEST MEGYEI CIVIL ALAP PÁLYÁZAT

    CIVIL ALAP PÁLYÁZAT

2022 tavaszán készült el az iskolakertünk, az elkészítéséhez

szükséges összeget a Pest Megyei Civil Alap pályázatán nyertük el.

NEMZETI TEHETSÉG PÁLYÁZAT

A Nemzeti Tehetség Program keretében valósult meg 2022-ben két nyertes pályázatunk:  a Misi Mókus kalandjait vitték színpadra a 2.-3.-4. évfolyam tanulói Nagyné Pagurka Ildikó, Pásztorné Csobánczy Katalin és Schäffer Erika vezetésével,  és a Mogy-iLabort sikerült feltöltenünk Lego robotikai eszközökkel Sebestyén Angélának köszönhetően. Külön büszkék vagyunk a 3D nyomtatónkra.

Sikeres Dwa Bratanki Pályázat

2023 júniusában testvériskolai együttműködés keretében a lengyel  lukowicai testvériskolánk (Szkoła Podstawowa im. Marii Skłodowskiej-Curie,) 10 diákja és 4 pedagógusa látogatott el Mogyoródra és együtt töltöttünk el öt eseménydús napot. A képes beszámoló mindent elmond erről a sikeres pályázatról.


HATÁRTALANUL

Iskolánk 7.osztályos diákjai Erdélybe kirándulnak 2023. április 24 -27-ig a HAT-KP-1-2022/1-001637 számú, Mogyoródi diákok kirándulása Szent László körútján című, sikeresen elnyert pályázat keretében.

Erdély

Az első napon igencsak korán indultunk, 5 órakor. Utazás közben láthattuk a gyönyörű felkelő napot. A határ után az első megállónk Nagyváradon volt. Ott egy barokk stílusú templomba mentünk be, véleményem szerint ez volt a legszebb templom amit láttunk. Utána elmentünk Nagyvárad csodaszép főterére, ahol nagyon sok szép templomot láthattunk. Majd a Királyhágón keresztül megérkeztünk Kolozsvárra. Itt megnéztük Mátyás király szülőházát.

Ezután az utunk a szálláshoz vezetett, ami egy Kolozsvárhoz közeli kicsi faluban, Magyarlónán volt. Miután megvacsoráztunk elmentünk pingpongozni. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát.

Másnap elmentünk a tordai sóbányához, a Tordai-hasadékhoz és Marosvásárhelyhez. Sóbánya nagyon szép volt. A Tordai hasadék gyönyörű volt csak sajnos esett az eső és nagyon csúszós volt a talaj. Marosvásárhelyen láttunk egy nagyon szép ortodox templomot, majd Nyárádszentlászlón  megnéztünk egy meglehetősen régi templomot. A nap végén elérkeztünk a panziónkba, ami Nyárádszeredán volt. Végre itt meleg ételt ettünk.

Szerdán egy helyi általános iskolában kezdtünk. Erdélyben egész más volt a tanítás. Megismerkedhettünk egy csomó gyerekkel és megnézhettük a termeket. Majd megálltunk Korondon és ott mindenki vásárolhatott. Végül a Medve-tónál tettünk egy nagy sétát. Este pedig a szállásunkon játszottunk.

Az utolsó napon elmentünk Gyulafehérvárra, ahol bementünk egy egészen felújított régi templomba. Ott vásárolhattunk, én ott vettem a családomnak az ajándékokat. Utolsó megállónk Aradra vezetett, megnéztük az Aradi vértanúk emlékhelyét. Az utunk legjobb, legviccesebb pillanata a haza úton történt, mikor véletlen az egyik benzinkúton ott hagytuk a rajztanárunkat, úgy hogy fel sem tűnt senkinek sem, hogy nem volt a buszon. Mindenkinek megmaradt ez a pillanat egy jó emlékként.

Sajnos ennyi volt az utunk, mivel késő este már Mogyoródon voltunk. Nagyon emlékezetes volt ez a 4 nap számomra. Örülök, hogy eljöhettünk erre a kis kiruccanásra az évfolyammal.

Ruisz Lola 7.a