Névadókról, Szent Lászlóról

Árpád-házi szent királyunk életét, cselekedeteit nemcsak a történelemkönyvekből ismerhetjük meg. Sok csodás történet, legenda és népmonda szövődött alakja köré, és rajzolja elénk kora kimagasló vitézét, az országot védelmező, pogányok ellen harcoló lovagkirályt, az Istent szolgáló, „inkább égi, mint földi koronára vágyó”, szigorú de könyörületes, békét kereső uralkodót. Azt a királyt, aki halála után is, sok évszázadon keresztül a haza oltalmazója maradt, akinél hívő népe oltalmat találhatott, s akihez segítséget kérve imádkozhatott.

Szent László domborLegenda és történelem

Szent László Szent István király lázadó unokatestvérének, Vazulnak volt az unokája. 1046 táján született. Nagybátyja, majd édesapja, I. Géza uralkodása után unokatestvére, Salamon került a trónra. László és testvére, Géza is birtokot kapott, és a király oldalán részt vett a csehek majd a besenyők elleni harcokban. (A besenyőket a népmondákban kunoknak nevezik.)
A Szent Lászlóról szóló egyik legismertebb monda Salamon király, László és Géza hercegek „kunok” felett aratott cserhalmi győzelmét meséli el. A történet ábrázolása több középkori templomunk falfestményén fennmaradt, és ma is megcsodálható.
A cserhalmi ütközet

A király és a hercegek dacolva a kun nyílzáporral, különböző irányokból rohamozták meg az ellenség által tartott hegyet. László maga négy ellenséget ölt meg, egy ötödik azonban megsebesítette. Mégis habozás nélkül lóra kapott, amint észrevette, hogy egy kun egy szép magyar lányt elrabolva egérutat nyer. Hiába sarkantyúzta azonban Szög nevű paripáját, az is fáradt volt, s nem tudta utolérni az előtte nyargaló lovast. László átkiáltott a lánynak, ragadja meg elrablóját, s vesse le magát a lóról. Az meg is tette. A lány nagyon kérte, ne ölje meg ellenfelét. László hosszasan viaskodott vele, majd inait elvágva megölte a kun vitézt.

Később, amikor Salamon király és Géza között ellentét alakult ki, László bátyja mellé állt. 1074 márciusában Salamon döntő vereséget szenvedett a hercegektől a mogyoródi csatában, és menekülni kényszerült. A trónt Géza foglalta el.

A mogyoródi csata

A mogyoródi csata előtt a Képes Krónika tanúsága szerint különös eset zajlott le:
László herceg magas lovon ült, és a sereg előtt ide-oda száguldozott. Buzdította, bátorította a katonákat. Egyszerre a lándzsájával megzörrentett egy bozótot, hát abból csodálatos módon egy fehér menyét ugrott a lándzsájára, végigfutott rajta, és a herceg kebelébe menekült.

1077-ben, Géza halála után az ország előkelői Lászlót választották meg királynak.
Az új királynak már külseje is azt mutatatta, hogy uralkodásra termett. Megnyerő, tiszteletet ébresztő, nemes arckifejezésű férfi volt.
Szent László igen sokat tett az állam megerősítéséért. Törvényeket hozott a magántulajdon védelmére, szabályozta az igazságszolgáltatást. Szigorú intézkedéseivel a sok háborúba, belső viszálykodásban meggyengült ország érdekeit tartotta szem előtt.
Szükség volt a rend helyreállítására, hiszen az országot meg kellett védeni a többször is betörő besenyők azaz „kunok” ellen. 1085-ben a Felső-Tisza vidékéről kergette ki őket, és a győztes csata helyszínén templomot emelt. 1091-ben a besenyők Erdélyt rohanták le, majd a Duna – Tisza közét pusztították. A zsákmányolásból visszatérő „kunokat” László király utolérte, és kiüldözte az országból.

A népmondák gyakran egy természeti képződmény keletkezesét történelmi személyek csodás cselekedetével magyarázzák. Ilyen a Szent László pénze című monda is, melynek erdélyi változatát idézzük.

Szent László pénze

Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen szorongatták a várost. Szent László erős sereggel megtámadta a kunokat, és üldözőbe vette.
A kunok vezére ekkor kibontotta iszákját, és a zsákmányolt aranyat a magyarok elé borította. Az üldözők leugráltak a lóról, megfeledkeztek a dicsőségről, az üldözésről, és kapkodták fel az aranyat.
Ekkor a király Istenhez fordult segítségért.
– Uram, te segíts meg, érted harcoltam!
És íme, csoda történt: Isten a sok aranyat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta!
Azon a vidéken sokáig mutogatták az aranyból lett köveket, amiket a nép Szent László pénzének nevezett.

Szent László pénze
(A földtörténeti újkor elején, 45-50 millió évvel ezelőtt az eocén kori tengerekben tömegesen éltek a lencse, pénzérme vagy még annál is nagyobb méretű mészvázú egysejtűek, a nummuliteszek. Tudományos nevüket a latin nummus (pénz) szó után kapták, miután néhány fajuk formája valóban pénzérmére hasonlít. A magyar nép Erdély nyugati részén Szent László pénzének, a Bakonyban kőlencsének, kunaranynak, a Vértesben István király pénzének nevezi ezeket az ősmaradványokat.)

Foraminiferak

Szent László folytatta Szent István király egyházépítő munkáját. Keresztény hitét tanúsítja, hogy több monostort (szerzetes rendházat) alapított, püspökségeket szervezett (Váradon és a meghódított Horvátországban).
1083-ban az ő kezdeményezésére és jelenlétében avatták szentté András és Benedek zombori remetéket, Gellért püspököt, István királyt és Imre herceget.
Ekkor a trónjától megfosztott Salamont is szabadon bocsátotta, aki összeesküvést szőtt ellene, ezért 1082-ben elfogatta, és Visegrádon egy lakótoronyba záratta. Ennek emlékét őrzi a Salamon-torony, bár a ma is látható torony csak másfél évszázaddal később épült.
Szent László egyházépítő munkáját a pápa is elismerte. Követet küldött hozzá, hogy vegyen részt a Szentföld (Jézus szülőföldjének) visszafoglalására tervezett keresztes háborúban. A király azonban 1095-ben megbetegedett. Mivel fiú örököse nem volt, hazahívta Lengyelországból testvére fiát, Könyves Kálmánt, és őt jelölte ki utódjául.
1095. július 29-én halt meg. A somogyvári apátságban temették el, majd – akaratához híven – Váradon (ma Nagyvárad) helyezték örök nyugalomra.

A legenda szerint a lovak a Szent László holttestét szállító szekeret maguktól vitték Váradra. Sírjánál csodás gyógyulások történtek, és hamarosan zarándokhellyé vált.

Szent Lászlo király herba

Közel száz év múlva, III. Béla uralkodása alatt, 1192. június 27-én Váradon avatták szentté.

Pázmándi Katalin összeállítása